„nagyon kell hunyorítsak, hogy a vállalkozókat a kapitalizmus Jézusainak lássam és ne vámszedőinek, de lehet én tévedek” (Komment a Keresztény Vállalkozásindítás Facebook bejegyzésére)
A „Keresztény Vállalkozásindítás” és az „akarja-e Isten, hogy vállalkozzak” felvetéseinkre elképesztően tanulságos kommenteket kapunk. Nem feltétlenül csak barátságosakat (kb 70%), nagyon sok kifogást, értetlenséget és bántót is, de kivétel nélkül hasznosat. Hiszen ezek a kommentek egy lenyomata annak, ami a fejekben ma létezik.
Az egyik ilyen komment így szól: „nagyon kell hunyorítsak, hogy a vállalkozókat a kapitalizmus Jézusainak lássam és ne vámszedőinek, de lehet én tévedek”
Beszéljünk a kapitalizmusról!
A szótári definíciók szerint a kapitalizmus annyit jelent, hogy a termelőeszközök magántulajdonban vannak, és a gazdaságot, a jövedelmeket és a munkát a piaci igények szabályozzák.
A kapitalizmusban épp ezért fontos értékek a szabadság, demokrácia, (Értelmes szabályok között hadd csináljak azt, amit akarok!) felelősség (Felnőtt emberek vagyunk. Gondoskodj magadról, viseld a következményeket!) kezdeményezőkészség (Jutalmazza a jó ötleteket, a kreativitást).
Ezek az értékek pedig megjelennek a Bibliában, Jézus példázataiban, a Példabeszédekben, és kb. a két fedlap között mindenütt. Számunkra, keresztyének számára tehát a kapitalizmus nem kellene, hogy szitokszó legyen.
A kapitalizmus árnyoldala
Ugyanakkor a kapitalizmus hozta magával a fogyasztói társadalom káros jelenségeit is. A gyári munka, a tömegek alkalmazotti munkavégzése és az oktatási rendszer „gyermekmegőrző” jellege szétszakította a családokat, felborította az emberek bioritmusát, kinyírta az ünnepeket, a pihenést… elég sok feladatot ad terapeutáknak, orvosoknak…
A kapitalizmus által szabályozott piac nem könnyíti meg, hogy összefogjunk a Föld megmentésére. Kísértést jelent, hogy a teremtett világnak ne legyünk jó gazdái, ha az nem hoz nekünk piaci hasznot. De hát eddig is tudtuk, hogy minden társadalmi rendszer és minden emberi kultúra értékes és ugyanakkor romlott. Isten pedig minden kultúrában szólni akar és minden társadalmi rendet és kultúrát kérdez és fricskáz. A kapitalizmust is.
A kapitalizmusban a termelőeszközök a vállalkozók kezében vannak, és mi most azért indítottuk ezt a vállalkozásunkat, hogy minél több hívő embert segítsünk vállalkozóvá, tulajdonossá válni.
A kérdés az, hogy méltó-e egy hívő emberhez az, hogy tulajdonossá, haszonélvezővé, szervezővé váljon ebben a rendszerben? Nem válunk-e ezzel „a kapitalizmus vámszedőivé”?
Igen, ebben az esetben ilyen aggodalmakkal szokott egy hívő kegyes lélek szembenézni:
1, Az alapján fogok döntéseket hozni, hogy az nekem pénzben mennyire fizetődik ki.
Azzal megbarátkoztunk már, hogy a fizetésünket hónapról hónapra egy ismeretlen „valamitől”, a munkahelytől pénzben kapjuk. De most emberektől, vásárlóktól vagy ügyfelektől kell pénzt elkérnem, és csak akkor mozdulok meg, ha ez nekem pénzt hoz. (Ha nem így tennék, máris non-profit szervezet lennék, kezdhetnék adományokért koldulni.)
Tudom, hogy egy hívő ember számára ez egy furcsa, idegen érzés. Hidd el, hogy tudom! Húsz éven át voltam lelkész, misszionárius, mielőtt vállalkozó lettem! Ott valóban fizetésből és adományból éltünk, és ingyen, önzetlenül mozdultunk mindenkiért.
Most is lelkész vagyok. A közösségemben most is pontosan így teszek. Ám vállalkozóként már meg kellett tanulnom egy egészen más hozzáállást. Azt is megtanultam, hogy ez Istennek kedves így. Fizetsz a piacon, a boltban, fizetsz az utazásért… Szokj hozzá, hogy neked is fizetnek.
2, Az a célom, hogy a pénzért, haszonért ne nekem kelljen megdolgoznom.
A kapitalizmus pontosan így működik. Az alkalmazottak idejét meg kell fizetni. A cél az, hogy az alkalmazottak, és a létrehozott vállalkozás-rendszer olyan hasznot hozzanak, amiből én vállalkozóként megélek.
Nem kérdés az, hogy mennyit dolgozom. Ha 18 órában kell szerveznem a munkát, vagy ha minden magától működik, és csak a bankszámlámat kell néha megnéznem… senki nem fog ezért megdicsérni, vagy fogtomra kapni.
Furcsa, idegen érzés úgy pénzt keresni, hogy nem az idődet adod el érte. Úgy dolgozni 12-18 órában, hogy senki nem fizeti a túlórát, vagy úgy sétálni egyet a pároddal a tavaszi napsütésben, hogy közben a vállalkozásod 50.000Ft-ot termelt neked, csak úgy. Ez az idegen érzés azonban már a kapitalizmus (és a szocializmus) alkalmazotti oldalán rakódott ránk. Nem Isten haragszik miatta. Engedd el!
3, Az a célom, hogy sok pénzt gyűjtsek.
A vállalkozói útnak egy fontos mérföldköve, amikor annyi megtakarításod van, hogy nincs rajtad a munka kényszere. Ez a „pénzügyi szabadság” állapota.
Hívő emberként pedig ott van bennünk a sok-sok bibliai történet, amikor Jézus kihívás elé állította követőit. Mondjanak le a vagyonukról, adják a szegényeknek. Ott van bennünk a bolond gazdag története, aki hatalmas tartalékot halmozott fel úgy, hogy nem tudta, mikor üt az utolsó órája.
Jézus azonban nem törvényt hozott a vagyontalanságra követői számára. Nagyon sok vagyonos tanítvány volt már az Evangéliumokban és a Pünkösd utáni történetekben is. Azonban ezek a tanítványok már „semmit sem mondtak magukénak”, hanem a vagyonukat sáfárként (vagyonkezelőként) kezelték mások javára. Pénzügyileg tudatosak és bőkezűek voltak. Pontosan ilyen egy krisztusi vállalkozó.
A gazdaságban rengeteg pénz forog, és a mennyiség folyamatosan növekszik. Valaki ezeket a pénzeket meg fogja keresni. Ki legyen az? Te hívő vállalkozóként mások javára fogod mozgatni a pénzeidet. Keress meg annyit, amennyit csak tudsz, és sáfárkodj vele Isten dicsőségére, mások javára! Nem kell, hogy rabjává válj!
4, Vállalkozóként alkalmazottaim lesznek, akiknek utasításokat adok, akiknek kevesebbet fogok fizetni, mint amennyit én keresek.
Húha! Ha ez problémát okoz neked, akkor most arra kérlek, kicsit nézz befelé, önmagadba! Problémát okoz neked másoknak utasítást adni, vezetőnek lenni, elvárásokat támasztani? Az is problémát okoz számodra, hogy valaki téged vezet, neked ad utasításokat? Problémát okoz neked, ha a lelkipásztorod vezeti a gyülekezetet és benne téged is?
A Bibliában nagyszerű vezetőket látunk. Isten maga támasztott vezetőket minden generációban népe számára. Egy jó vezető példát mutat, biztonságot ad, a legjobbat hozza ki a rá bízottakból. El tudnád fogadni, hogy neked ilyen vezetővé kell válnod? Ijesztő? Engedd, hogy Isten ebben formáljon!
A fizetés kérdésével kapcsolatban: alkalmazottként a főnököd nem keres többet nálad? Jobb esetben egy főnöknek, igazgatónak, vezetőnek olyan felelőssége van, ami indokolja, hogy többet keressen.
Egy feltaláló esetében el tudod fogadni, hogy a találmányáért pénzt kapjon. El tudod fogadni, hogy egy író minden eladott könyv után jogdíjat kapjon. El tudod fogadni, hogy egy híres író több pénzt keres ebből, mint a nyomdászok fizetése.
Te vállalkozóként felelősséget vállalsz és felépítesz egy rendszert, amely működik, biztonságot ad, munkahelyeket teremt. Tiéd mindaz, ami ennek a rendszernek a nyeresége. Kész. Sajnos senki sem tudja, hogy ez a rendszer meddig lesz működőképes, hol kell majd igazítani rajta. Ha nem fejleszted, garantáltan összeomlik egy idő után. Az alkalmazottaid, vagy segítőid viszont tőled mindig megkapják azt, amit szerződésben ígértél. Ha pedig megszűnne a vállalkozásod, a nálad szerzett tapasztalattal fognak tudni elhelyezkedni másoknál. Fizetett szabadság jár nekik, és ráadásul olyan jófej hívő főnökük van, mint te. Egyszerűen nem ugyanaz a mértékegysége a te üzleti profitodnak, mint az ő fizetésüknek.
Ezeket a szempontokat is el kell engedned. Nem leszel attól vámszedő, ha hasznod, osztalékod, vagyonod, vagy alkalmazottaid vannak. Akkor sem vagy vámszedő, ha gazdag vagy. Sőt! Nem kell „gazdag ifjúnak”, vagy „bolond gazdagnak”, vagy „simon mágusnak” sem érezned magad.
Hogyan lehetsz tehát a kapitalizmusnak nem vámszedője, hanem angyala?
(Nem mondanám, hogy Jézusa.) Úgy, hogy sáfárként gyarapítod és kezeled a vagyont, építed a vállalkozást. Munkahelyeket teremtesz, emberségesen bánsz a csapatoddal (alkalmazottak, alvállalkozók, virtuális asszisztensek, üzlettársak…), bőkezűen adakozol, támogatsz másokat, a legjobb és leghasznosabb szolgáltatást adod a célközönségednek, nem válsz a fogyasztói pörgés, a vásárlás és a cuccok rabjává és mindenekelőtt imádságban keresed Isten akaratát az életeddel kapcsolatban.
Mi Zsomborral épp ezért nem csupán a vállalkozásindítás szakmai részével foglalkozunk, hanem már a kezdetektől a lelki kérdésekkel is. Elmondjuk, hogyan indíthatsz sikeres vállalkozást, de igyekszünk arra is ráébreszteni, hogy MIÉRT, vagy inkább KIÉRT. Ha szeretnél erről többet hallani, regisztrálj egy következő webináriumunkra, és hozd a kérdéseidet is!
